Koller Eszter

Tamási Áron élete, életrajza

Tamási Áron élete, életrajza1897. szeptember 20.-án látott napvilágot a Kossuth-díjas író, Tamási Áron (az az születési nevén Tamás János) Farkaslakán. Szülei földművesek voltak. Apja Tamás Dénes, édesanyja neve Fancsali Márta. Világéletében a legfontosabb személy az édesanyja maradt, tőle örökölte humorát, gyöngédségét és az igazi székelyi élet utáni szenvedélyét. Apja teljesen ellentéte volt édesanyjának, introvertált volt, "robbanékony", és szenvedés ült ki folyton arcára. Mégis Tamási Áronnak, az volt a célja, hogy apja gondolkodásmódját megértesse, és később rájött, hogy apjának is az volt a célja, mint neki: kiszakadni a falusi életből.
Szüleitől kapott különböző gyökerei szüntelenül viaskodott Tamási Áronban. Gyerekkorában balszerencse érte, ugyanakkor talán ez volt az első határköve annak, hogy íróvá váljon: lelőtte hüvelyk-ujját. Ezért szülei úgy gondolták, hogy ily mód nem lehet belőle gazdálkodó földműves így elküldték tanulni.
1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója, azonban 1916-ban behívták katonának. Hadiérettségijét egy évvel később rakta le, majd 1918-ban az olasz frontra küldték. Minden vágya az volt, hogy ő is bekerüljön a polgári életbe. Így jogot tanult Kolozsváron, azután a Kereskedelmi Akadémián tanult. Banktisztviselőként kezdett el dolgozni, majd a lehetőséget megragadva Amerikába utazott ki pár évre. Tulajdonképpen ott kezdte el írói munkásságát. A Keleti újság által meghirdetett irodalmi pályázatot ő nyerte meg a "Szász Tamás, a pogány c. novellájával. Ekkor figyelt fel rá az irodalmi világ, mely ez idő tájt nagyban virágzott Magyarországon.
Első novelláskötete a "Lélekindulás". A "Szűzmáriás királyfit" még Amerikában kezdte el írni, de hazatért Magyarországra, hogy teljes mértékben része lehessen a nagy magyar írok közt. Megírta a "Címeresek" művét. Ezt követte legismertebb műve az Ábel-trilógia, melyben nagyrészt találhatóak önéletrajzi elemek. Ekkor kezdett el több téren is tevékenykedni, mint író. Az Erdélyi Helikon egyik alapító tagja lett, és az Ellenzék munkatársa is volt. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, valamint az Erdélyi Magyar Tanács tagja is.
A II. Világháború után a Nemzetgyűlés egyik képviselőjévé választották és a Nemzeti Parasztpártnak is aktív tagja volt. Néhány évig a Sztálini nagyhatalom alatt, kiszorították szinte minden körből. Az írást ettől függetlenül folytatta. Sztálin halála után a Hazafias Népfront Országos Tanácsának lett tagja, majd a Magyar Írók Szövetségének lett társelnöke. 1966. május 26-án hunyt el Budapesten, kérésére szülőhazájában, Farkaslakán temették el. Többszörös Baumgarten-díjjal lett kitüntetve, a Corvin-koszorút is megkapta, valamint a Kossuth-díjat.
- Tamási Áron műveit itt olvashatja el.